magányomban.
2012.09.21. 14:25 | ~anne | Szólj hozzá!
az eső csendesen kopogtatja a tetőt, a szél csapdossa az ablakom. az időjárás is hűen tükrözi a hangulatom. a szobám zugában, rejtőzködve elzárom magam a szörnyű külvilágtól. a redőnyön keresztül csak egy apró fénycsík szürődik,be ,csak egy csöppnyi fény,ami csak a múltamra emlékeztet. a tvben valami ócska szappanopera megy,amit használt papírzsebkendő kupacokon keresztül bámulok. körbebástyázva magam, a legkülönfélébb hízlaló élelmiszerekkel ,amiket amúgy meg sem engednék magamnak, de most már értelmét nem látom a koplalásnak. kinek koplaljak ,minek? úgy sem érdeklek senkit. magamra maradtam.olyan egyedül érzem magam ,mint még soha. a magányomnál, csak a fájdalmam hatalmasabb. fáj,hogy azok az emberek ,akikben megbíztam,akiket szerettem,akiért mindenem feladtam volna, itt hagytak cserben. itt maradtam magamban, a társam már csak a csoki és az idétlen szappanoperák szereplői,akikkel együttérezve sírok. szánalmas vagyok. vagyis nem is szánalmas csak kifejezhetetlenül magányos.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr604792971
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
