imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

csók..

2012.07.23. 00:06 | ~anne | Szólj hozzá!


Számtalanszor csókolózunk 'először' életünk során...

Mindegyik más és más, különböző korú,modorú,küllemű emberekkel tesszük. Mindegy milyen helyszínen történik vagy hogy mennyire ismerjük az illetőt.. Egy dolog mindig azonos az "első" csókjainkban. Az a pillanat amelyben találkozik kettő szempár, és a feszültséget szinte tapintani lehet a levegőben. Azokban a másodpercekben, belelátsz a másik szívébe a szemén keresztül, együtt lélegzel vele ,érzed a szívverését. Leírhatatlan érzés.. Talán reményeket fűzől az elkövetkezendő percekhez, talán nem vársz tőle sokat,mégis izgatott vagy... A világ elhomályosul körülötted, csak a másikra figyelsz, csak te és ő. nem földi érzés ez,ez a világ egyik legjobb érzése,és az egyik legrövidebb is egyben.

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr714671815

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása