imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

már nem úgy.

2012.04.23. 16:15 | ~anne | Szólj hozzá!

először is régen írtam.. :| bocsánat ,de mozgalmas napjaim voltak , most azt hiszem bepótolom : 3

Tumblr_kwbvyfdlsh1qzzu67o1_500_large

''nem arról van szó ,hogy már nem szeretlek. nem arról van szó ,hogy valamit is elrontottál volna. semmi ilyesmi, te nem tehetsz semmiről.. kihűlt az egész kapcsolat, már nem nevetünk annyit mint rég, valami megszűnt, valami véget ért.  biztosan te is érzed,azt az erőltetettséget az egészben,ami régen színtiszta szerelem , vágy volt :) szerettelek , és te is engem. most is szeretlek,TÉNYLEG! hééj! nézz rám! tényleg szeretlek ,de már semmi sem olyan, valami megváltozott. lehet ,hogy csak bennem van a hiba.. de ez már rég nem az aminek kellene lennie, ez már rég nem az amibe belekezdtünk, ezt már látszólag sem lehet szerelemnek nevezni :| maximum barátságnak.''-lepergettem az egész jelenetet a fejemben ,de tudtam ,hogy kevés vagyok ,ahhoz hogy elé álljak és elmagyarázzam neki :|
 színészkedjek továbbra is ?
hagyjam hogy sodorjon az ár magával,hitegessem magam ,hogy minden rendben? 

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr494468669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása