csak egy kérésem volt.
megígérted.
de ezt sem tudtad betartani..

~minden ugyanúgy marad
semmi sem változik 
te egyedül maradsz
mindenki távozik.
itt minden minden valódi


/bermuda:miden valódi/

minden kezd összeomlani a fejem felett,egyre több tégla hullik le

körülöttem először kezdődött egy egyszerű problémával

majd követte egy újabb..
és így tovább,tovább..
most pedig itt állok,
barátok nélkül,
ambíciók nélkül,
családi kötődések nélkül,
minden nélkül.
teljesen egyedül.
a világ egyre jobban összedől bennem.

költözz belém,
gyere az álmomba, játsszuk azt ,hogy olyan ,mint régen.


/képmás-újratervezés/

Szállnék szabadon, hallod értünk sírnak a csillagok,
úttalan utakon talán látlak téged,
ismeretlen szavakon végre hozzád szólok, s érted néma szívem,
ne engedj kérlek, látod már nem is félek..

Oly hideg a lét, bőrömről szakítsd le sorsomat,
szívemben őrizd meg múltamat, rég elfelejtett szavak.
Átölel a fény, bújj közel, hogy tisztán láss,
kérlek súgd meg nevét, ki engem most visszavár,
a sötéttel sodródva vágyom rád...

Veled úgy szállnék, végtelen éjben,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!
Semmi se számít, csak a sorsomat átírd,
Bújjunk el csillagok közt most, kérlek!



(puskáspeti-csillagok)
annyira tetszik ez a szám ,ahogy már az előző posztjaimból is kiderül. annyira szívhez szóló szövege van ,és peti hangja,egyszerűen kiráz a hideg ,ahányszor újra és újra hallgatom. eddig nem tudom ,hogy nem figyeltem fel erre a számra, talán most értem abba a lelki állapotba ,hogy igazán értékelni tudjam..
mert veled úgy szállnék..bújjunk el csillagok közt most kérlek!!

csak szeretnék valakit -
aki teljesen megért.
aki úgy szeret ahogy vagyok.
akinek ,ha annyit mondok ,hogy szökjünk
ő mosolyogva velem tart a végtelenbe és tovább. ♥

Szótlan ma az éj, választ nekem egy csillag sem ígér,
Mégis hív az ismeretlen a távolba, otthonomból az álmomba.

végtelen az ég, s oly aprónak érzem magam itt lent,
egyetlen társam most a csend, egy ismerős idegen..

szebb világot vártam ,de mindhiába..

te nevetsz én sírok.
te szeretsz én bízom. 
te kifújsz én szívok.
te hiszel én bízok.

together?
forever!
~ez volt a legnagyobb hazugságod.
és a legfájóbb...

~that moment when you look un the mirror and you want to change every part of you.
ez annyira igaz.
és mindig ez van.
csak a hajam lenne egyenes..
csak lennék vékonyabb..
ne lennék rövidlátó..
világosabb bőrt szeretnék..
szeretnék:
ügyesebb lábakat..
nagyobbmelletteket
kisebb orrot.
formásabb szájat
kék szemeket.
de legfőképp EGYENES HAJat!
meghogy lennék ötvenkiló.
köszöntem ennyilesz.

vannak napok ,amikor legszívesebben ki sem kelnénk az ágyból ,egész nap csak aludnánk ,sírnánk és elrejtőznénk a világ elől.
a mai napom pont ilyen volt..
semmi sincs a rendjén, család,barátok,pasik,suli.. 
minden nulla alatt van
elegem van mindenből és mindenkiből. 
csak elbújnék egy minél eldugottabb helyre ,ahol senki sem zavar és ott maradnék egy jó ideig.

ugyanúgy vasárnap volt,ugyanúgy zuhogott.
ugyanazon az utcán sétáltam a suliból hazafelé.
ugyanúgy szörnyű napom volt,ezért elővettem a fülhallgatóm és a kedvenc zenéim akartam ,hallgatni ,de ugyanúgy rájöttem,hogy ahhoz nincs hangulatom,így a rádióra kapcsoltam, és felcsendült ugyanaz a dal.
ugyanaz volt minden, csak te nem voltál ugyanott.
ugyanolyan volt,mint az utolsó találkozásunk..
csak te nem voltál most sehol..
csak az utolsó találkozásunk után szárnyaltam a boldogságtol
és most pedig a legmélyebb gödörbe zuhantam.

"nem vágytam másra ,csak egy forró fürdőre miközben a kedvenc beatles számaim énekelem , és közben elfelejthetem a világ hatalmas gondjait"

nehéz volt felfogni ,hogy utoljára járhatunk itt. ez a hely mindig különleges erővel bírt. itt mindig megtalálhattuk a nyugalmunk ,a békét. emlékszem ahogy beléptem régen ide, egyből megcsapott az a friss ,összetéveszthetetlen pogácsa illat ,amilyet csak az én drága Mamám tudott sütni.
eszembe jutottak a kivételes ünnepek ,amikor a harmónium hangja zengette be a kis szobát, amikor Tata csodálatosan játszott rajta. feltekintettem a  padlásra,gyermekkori csínjeink tetthelyére , eszembejutott az innen kicsent lekvárok íze. és ahogyan végigjártam az egész épületet, a szívemben csak gyűltek,gyűltek a könnyek. nehéz volt elhinnem,hogy ez mind elillan. a szemem beakarta kebelezni az egészet, minél pontosabban,minél aprólékosabban megakartam jegyezni az összes zúgot az összes részletet,hogy akármikor felidézhessem , ezt a megmagyarázhatatlan érzést.

Keserű ízű ébredés, hideg az ágyam, 
éget és úgy bánt, hogy más ölel ma át.
Még keresi néha két kezed a szerelem és a képzelet,
amin át a szívem visszaránt...
.

szeretem a szabadságot , örültem amikor egyedül maradtam és élhettem. 
szeretem ,hogy nem függök senkitől. szeretem ,hogy nincsenek kötelezettségeim.
szeretem a szelet, szeretek a szárnyán szállni.
szeretem két kézzel falni az életet.
szeretem a nyár illatát.
szeretem.. szerettem.
és most itt fekszek egyedül,a hideg télidőben. mindenem megvan. 
majdnem mindenem.
szeretnék határokat. szeretnék valakit aki támogat, és szeret szíve minden szeretetével.
szeretnék függeni tőle. szeretném ha hozzábújhatnék.
szeretnék két biztos kart. szeretnék elveszni az ölelésében.
szeretném ha vigyázna rám.
szeretném az illatát.
és most itt fekszem egyedül..
és nem vagyok boldogtalan ,nem vagyok magányos. nem hiányzik semmi.
csak nem vagyok boldog , és nincsen senkim..

amikor elhagytál, azt hittem nincs ennél rosszabb érzés. az emlékekbe temetkeztem,és nem mozdultam ki a szobámból, az párnáim voltak a legjobb barátaim, és az arcom sebessé vált a könnyek zuhatagától. ennél rosszabb már úgysem lehet.. és azon a napsütéses délutánon,amikor vásárlással próbáltam elterelni a figyelmem rólad, persze mindenről te jutottál eszembe. a fagyis néniről,akivel mindig megvitattátok az időjárást, a bevásárlókocsiról ,beugrott,hogy mennyit toltuk egymást ,mert veled a legegyszerűbb pillanatok is tökéletessé váltak. és ahogy éppen több tucat bevásárlótáskával baktattam, a kedvenc szűk utcánkban,odanéztem a kedvenc padunkra ,ahol mindig ültünk,ahonnan ráláttunk a Tiszára,és a kacsáinkra,akiket már el is neveztünk.
és a padon.. ott voltál.. de nem egyedül. a karjaidban egy gyönyörű lánnyal, és meghallottam az őszinte kacajod,ami annyira hiányzott már,de ez a nevetés most hatalmas lyukat karistolt a szívembe. a lány ezután beletúrt a hajadba és egy hatalmas puszit adott a szádra. csak én túrhattam a hajadba, csak az enyém volt a tökéletes szád.. a táskák kiestek a kezemből, a megvásárolt ruhák pedig a földre hullottak, persze mindez hatalmas zajjal, az ifjúpár pedig hátranézett, a lány felugrott ,hogy segítsen ,én persze ellenkeztem, gyorsan összedobáltam a táskába a cuccokat,de végig lefelé néztem,nem mertem bele nézni a szemükbe. egyrészt,ha megláttam volna Őt újra életnagyságban, helyben meghaltam volna. másrészt a torkomban már egy hatalmas gombóc növekedett, a könnyeim elő akartak ismét buggyani, ezért felkaptam a táskáim és megfordultam, és szaladtam szaladtam,nem tudtam merre. csak innen el. a lánynak hallottam még értetlenségét, a viselkedésemen. nem érdekelt már semmi, csak futottam ki a világból. minél messzebb,minél távolabb a fájdalomtól, nem akartam mást ,csak kitépni őt a szívemből,kitépni ezt a hatalmas fájdalmat és ezt a hatalmas tátongó űrt...

Elcsodálkozva néztem körül a szobámban, valamit nem találtam. Nem tudom mit, de valami nem volt ott. Láttam a hanyagul ledobott pizsifelsőmet, ott volt a telefonom, a könyveim, minden.. de valamit mégis keresetem. Lehajoltam az ágy alá, benéztem oda is… mikor álltam volna fel, bevágtam a fejem. Hirtelen minden eszembe jutott, és rájöttem mi hiányzott. Zokogva estem le a padlóra. Te hiányoztál..

feltétel nélkül szeretni,félmosollyal a semmibe meredni
előre-előre felkelve elesni,
fürkésző szemekkel szívedet keresni . <3

Azt hittem ez a mi egyezségünk.. igaz nem foglaltuk szavakba,konkrétan nem mondtuk ki ,de azt hittem szeretjük annyira egymást,és jelent mindkettőnknek annyit az egész ,hogy megőrizzük egymást a szívünkben.
tudtam,hogy a távolság szét szakít bennünket ,de mindennap minden percben ott voltál a gondolatomban, éjszaka rólad álmodoztam és küldtem a sok erőt ,hogy sikerüljön Neked az új helyen. és mindennap reménykedtem,hogy majd egyszer visszatérsz ,és újra jönnek azok a beszélgetéseink, újra láthatom azokat a pillantásokat. minden napomnak volt reménye, reméltem ,hogy te és én újra MI lehetünk.
míg egyszer csak ,hallottam ,jegyben jársz egy másik lánnyal. az információ biztos. a szívem nem akarta elhinni, ezernyi darabokra hullott,maga csendességben, a világ elhomályosult ,könnyek áztatták arcom. és csak rád tudtam gondolni, csak rád és rám. azokra a közösen töltött mézes perceinkre, előttem lebegett még az az igaz szempár. hiányoztál kegyetlenül ,de azt hittem majd keresel amint tudsz. 
de ez csak illuzió volt, találtál egy okosabb szebb lányt ,aki korban is jobban illik hozzád. nem kell neked egy éretlen fruska. a padlón heverek, a képeid darabokra szakítom, nem tudom elhinni. te voltál a legigazabb ember akit valaha ismertem. és most te teszed ezt velem..