ígértem ,hogy írok.
le is adom gyors a helyzetjelentést.
nos ,negyed2től fél6igvele voltam.
de annyira jól éreztem magam ,hogy még reggelig bírtam volna maradni!
fuuu. hát iszonyat édes volt.
és annyira bolond, olyan retardált mint én.
olyanokat nevettem,mint a legjobb barátnőmmel.
csak attól félek,hogy túlságosan eleresztettem magam, már bartost játszottunk.
egyszerűen csak önmagam voltam és élveztem a pillanatot.
annyira leírhatatlanul természetes volt az egész.
JUJ képzeljétek,hogy kétszer egyszerre ugyanazt a mondatot mondtuk ki!!! :O
annyira egy hullám hosszon érzem magam,vele..
csak kicsit félek,hogy túlságosan idióta voltam ,túl lazán viselkedtem.
remélem nem gondol fogyatékosnak, lehet csak fiú spanként tekint rám?
de a kabátom nála maradt, és holnap vissza adja ,szóval találkozunk! :)
ohjaj, ez a régi boldogság. mikor éreztem én ilyet? milyen régen..
vagy valaha egyáltalán éreztem már hasonlót? :)
"van hogy meglátod és megáll a szíved. tényleg. meg kellett kapaszkodnod, hogy ne ess össze. mert van ilyen, még mindig. amikor azt hinnéd, már senki sem tud megérinteni hirtelen betoppan valaki, aki felforgat minden addig kiagyalt elméletet, és bebizonyítja, hogy a fele sem igaz, hiszen csak az van, amit a pillanat hoz, az meg hozhat bármit!!" :) /Oravecz Nóra/
éreztem már valaha hasonlót?
2013.06.05. 19:35 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr174591871
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
