anne élete :)

régóta gyűltek bennem a fájdalmak. gyűrtem vissza,tuszkoltam,nyomorítottam. de ez volt az utolsó csepp, kibuggyant. felszínre tört minden. kifakadtam. az utolsó csapás,amit pont te mértél rám,a földre taszított.pont tőled nem vártam volna. te jelentetted számomra a világot több mint féléven keresztül, miattad keltem fel azokon a szürke hétköznapokon, és te voltál az akire gondoltam ha nem sikerült elaludnom a hideg éjszakákon. hitegettél,naivan követtelek. megbíztam benned, elmondtam neked, odaadtam neked. és utána elfogadtam ,hogy nélkülem ,hogy vele. örültem ,hogy boldog vagy ,ha nem is velem,de boldog. ő megadja neked amit én nem tudtam. és így is kerestelek, szerettelek , kiszolgáltalak. és egyszerre csak villámcsapásként hátba támadsz. a legfájóbb ponton, pontosan tudtad ,hogy ha ott megsebesítesz, darabokra török, mélybe hullok, olyan mélyre, annyi darabra amennyire még sohasem. a lehető legtöbbre, a lehető legmélyebbre. tudtad,mégis megtetted. élvezed,hogy szenvedek? élvezed ,hogy miattad megyek tönkre? élvezed a hatalmad?
vak voltam. 
mostmár látok. mostmár látlak. látlak ,nem csak nézlek. lehulott a fátyol, a rózsaszín köd szertefoszlott.
és tudod mit látok? a világ legundorítóbb, leggerinctelenebb lényét.
és nagyon fáj, nagyon mélyen vagyok, nagyon kicsi darabokra hullva ,nagyon szétcincálva. de itt vagyok!
és tudod mit? KÖSZÖNÖK MINDENT. 
köszönöm,hogy a kiszivárgott információkat tovább adtad mindenkinek. így legalább megtudtam kik azok akik a pletykáknak hisznek, és kik azok akik mellettem állnak a legnehezebb pillanatokban.
köszönöm,hogy ellöktél. köszönöm hogy belémrúgtál. köszönöm ,hogy rámtapostál.
köszönök mindent!
ha innen felállok,akkor már erősebb ,okosabb és tapasztaltabb leszek.