akárhányszor megszólal az a zene ,ami akkor szólt... újra lepörögnek az események előttem,újra hatalmába kerít az a kellemes érzés, újra érzem az illatod, újra látom a hatalmas csillogó szemeid, újra hallom halk nevetésed, és érzem lágy érintésed.. újra élem.. amíg a zene véget nem ér. akkor kinyitom a szemem és rádöbbenek ,hogy ez már csak emlék , ez a cudar valóság, a jelen.
és annyiszor ,de annyiszor ébredek kétségek között. nem tudom mi lenne a helyes a jó. a szívem vagy az eszem? az emlékek vagy a jelen? veled vagy nélküled?