imagine!

 

inspiration


 








































 

 

 

 

 

 

 

 

 












ezt csak akkor érzed ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz!

Ha a művészetről kérdeznélek, szakkönyvek tucatjaiból tudnál idézni. Michalengelo, sokat tudsz róla. Sorolnád a műveit, politikai terveit, viszonyát a pápával, szexuális beállítottságát, mindent. De azt nem tudod, milyen érzés a Sixtus-i kápolnában állni, sosem néztél még föl arra a csodálatos boltozatra. Sose láttad. Ha a nőkről kérdezlek, máris sorolod a kedvenc típusaidat. Biztosan dugtál is néhányszor. De azt nem tudod, milyen érzés igazán boldogan felébredni egy nő mellett.
Nehéz eset vagy. Ha a háborúról kérdeznélek talán Shakespeare-t idéznél nekem: „Még egyszer a résre újra, barátaim!”. De sohasem harcoltál. Nem halt meg a karodban a legjobb barátod, aki hiába könyörgött neked, nem tudtál rajta segíteni. 
Ha a szerelemről kérdezlek, talán egy szonettel válaszolsz. De nem néztél még nőre, mikor gyenge voltál, olyanra aki egy pillantásával meggyógyít, mintha Isten direkt hozzád küldött volna egy angyalt, hogy kimentsen téged a pokolból. Nem tudod milyen, ha te vagy az ő angyala. Nem tudod milyen örökké szeretni valakit. Történjen bármi, például rákos lesz. És te két hónapig a kezét fogva ülve alszol a betegágya mellett, mert az orvosok is látják a szemedben, hogy nem szívesen mennél látogatási időben. És elveszíteni valakit. Ezt csak akkor érzed, ha valakit önmagadnál is jobban szeretsz. Csak te még sosem mertél ennyire szeretni. 

gyerek lennék újra!

2012.06.10. 06:23 | ~anne | Szólj hozzá!

Tumblr_m496gwiu0f1rqfn0so1_500_large

’ Csak ültem azon a játszótéren, magamba roskadva, miközben a kisgyerekek ott játszottak körülöttem. Vidáman futkároztak, önfeledten kacagtak, s én egyre inkább szomorú lettem. Bár én is újra gyerek lehetnék, hogy ne is érezzem ezt a fájdalmat, amit most cipelnem kell! Én is csatlakozni szeretnék hozzájuk, velük akarok játszani, csúszdázni, hintázni naphosszat. Csak ültem ott órákig, míg lassan beesteledett, és próbáltam elfogadni, hogy azok az idők elmúltak, és én ehhez a varázslatos játszótéri klubhoz már sosem csatlakozhatok. Felnőttem, és ez azzal jár, hogy el kell fogadnom: a valóság nem mindig örömteli. ‘

A bejegyzés trackback címe:

https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr44576144

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása