~Say you love me more than you did before 
And I'm sorry it's this way 
But I'm coming home, I'll be coming home 
And if you ask me I will stay! 

so what we get drunk?
we're young  wild and free.

~ i love walking in the rain,because no one knows i'm crying..

Lehet, hogy nem vagyok a legszebb lányok közül való.
Lehet hogy túl fiatal vagyok.
Lehet néha gyerekes vagyok.
Lehet, hogy duci vagyok.
Lehet ,hogy ügyetlen vagyok.
Lehet, hogy féltékeny vagyok a semmiért is.
Lehet, hogy néha felkapom a vizet okkal, esetleg ok nélkül.
Lehet, hogy nem vagyok a legjobb.
Lehet, hogy nem vagyok egy hercegnő.
LÁNYOK! Csak meg kell találnotok azt a fiút akit ez cseppet sem érdekel!

(ehhez azt hiszem nincs mit hozzá fűznöm *_*) 

You tell me that you need me,then you go and cut me down, but wait
You tell me that you're sorry, didn't think I'd turn around, and say...
"that it's too late to apologize"

csak álmokban élni,nincs értelme rég.
de kár volna kérni,nem őrizhetnéd,
a lelkemben őrzöm az érzést, mi véd..

bárcsak egyszer értenéd,mennyi felhő gyűlt köréd,úgy rohannék feléd.
csak félni, nem szólni,hogy széthulltunk rég... :/

'kire hagyom ezt a titkot,most miért inkább más,
lelkem miért bíztam rád,ha más ölel át?.'

~megzavar a csend,idegesít a zaj,
semmi nem jó így, semmi sem vigasztal...

’ Nem értelek, és már belefáradtam abba, hogy folyton erre gondolok. Épp ezért engedlek el, azzal a szürke, semmilyen érzéssel, hogy valamikor a szívem közepén voltál, most pedig ott kuporogsz a legszélén, és már csak kapaszkodni sincs kedved.. ‘
 

’.. és egy nap minden tökéletes érzést kelt majd bennünk. Ez lesz az a nap, amitől kezdve nevetünk majd a káoszon, mosolygunk a könnyeinken át és nem feledjük, hogy minden okkal történik. ‘
 

annyira jó hogy vagy nekem, te aki minden őrültségben támogatsz. amikor azt mondom,hogy ELÉG,te nem nyugtatgatsz idióta indokokat keresve, nem próbálsz meg szabályozni. te csak annyit mondasz : 'biztosan világgá akarsz menni? mert akkor én is megyek veled' . pontosan valami ilyesmi történt velünk azon a bizonyos csütörtökön : ) nevettünk a káoszon,mosolyogtunk a könnyeinken át. és már nem találkozunk annyit ,mert az élet más területekre sodort,de az összhang mindig is tökéletes lesz köztünk, és mindig ugyanannyira szeretni foglak <3 ! :)

ha kérhetnék egy utolsó kívánságot tőled,akkor az az lenne,hogy utoljára még egyszer együtt ,csak mi ,csak ketten egy napig együtt legyünk, töltsük el közösen az időt, éljük az életünk a mának, másszunk bele a szökőkútba újra, együnk egy fagyit újra a kárászon, lógassuk bele a lábunka tiszába és elmélkedjünk az életről, végül menjünk el a játszóterünkre ahova terveztük az óvodánkat : )) álmodjunk újra közösen. csak egyetlen napig, újra bizonyítanám ,hogy még mindig... bírlak. : )

''All those crazy things we did
Didn't think about it just went with it
You're always there, you're everywhere
But right now I wish you were here''

hiányoznak a vicces beszólásaid, a hülyeségeid.
hiányoznak a biztató szavaid a nehéz időkben.
hiányoznak az idióta poénjaid, amiket régen nehezen viseltem,de most mindent megtennék hogy még egyet halljak.
hiányzik a retardált röhögésed.
hiányzik ahogyan belenézek a szemedbe, és elveszek a tekintetedben.
hiányoznak a hosszú beszélgetéseink.
hiányoznak a mindennapos ÜZENETEINK.
és amikor írok,te nem válaszolsz.
pedig hiányzol úgy ahogy vagy!

 

ezt L.-nek írtam,mármint az előző szösszenetet, : )) szombaton látni fogom, már nagyon rég láttam. vagyis látni látom szerdánként,mert egy busszal megyünk általában. de rám sem néz és egy köszönésre sem méltat. : |
szombaton a régi nagy bandánk találkozója,ott lesz én is ,ő is. pont ahogyan rég. félek,hogy nem fogunk beszélni, félek ,hogy semmibe fog venni. pedig HIÁNYZIK! : | 

~in another I'd be U girl, we keep all our promises, be us against the world!
 

~sometimes when I miss u, i put those records on .

’ Néha a fájdalom annyira az életed részévé válik, hogy már nem is emlékszel arra a pillanatra, amikor ne létezett volna és azt hiszed, ezentúl örökké tart majd. Aztán egy nap érzel majd valami furcsát, valami mást, amitől szokatlanul érzed magad - és abban a pillanatban rájössz, hogy boldog vagy.. újra.’

~A számok viccesek. Mérhetnek Téged, mérhetik az idődet, a teljesítményedet, de mindannyian tudjuk, hogy a lényeg nem ez. Ami számít, az az, hogyan alakítod a dolgaidat. Amit mások hisznek, vagy feltételeznek Rólad, csak egy dolog, és ez a dolog is sokszor hibádzik. Hallottad már azt, hogy ‘a szívet nem lehet megmérni’? Az igazság az, hogy semmit sem lehet mérni.. semmit, ami igazán fontos lenne. A szívet, a vágyat, az eltökéltséget. Azt hiszik mások, nem tudsz megtenni valamit? Elég, ha Te tudod, hogy képes vagy rá. Nem lehet megmérni egy álmot. 

‘egy szervátültetés kellene, a te szíved az enyém helyére, hogy lásd ahogyan próbál vért pumpálni a reménybe’ 

~ismételten csalódnom kellett . nem csak ezen akadtam ki ennyire ,már halmozódtak bennem a pofára esések , és ez volt az utolsó csepp a pohárban. úgy érzem :| annyiszor bedőlök naivan az embereknek, megbízom bennük, nekik adom amit csak tudok, segítek mindenben, erre jön mindig újra ugyanaz a mérhetetlen CSALÓDÁS. 

kamaszkorunkban ,féllábbal még a gyermekkor ,féllábbal már a felnőttek küszöbén állunk. de a környezetemben mindenki olyan gyermeki problémákkal küzdött, olyan gyermeki világba élt :) panaszkodtak a tanulnivalókról, a testvéreikről, a különböző szerelmi problémáikról. szinte örültem volna ha velük problémát cserélhetek : ) úgy éreztem már nem vagyok gyerek többé, ezek a problémák átíveltek a gyermekségen. átalvatlan éjszakák, keresztülizgult nappalok és a dolgok nem javultak :|

először is régen írtam.. :| bocsánat ,de mozgalmas napjaim voltak , most azt hiszem bepótolom : 3



''nem arról van szó ,hogy már nem szeretlek. nem arról van szó ,hogy valamit is elrontottál volna. semmi ilyesmi, te nem tehetsz semmiről.. kihűlt az egész kapcsolat, már nem nevetünk annyit mint rég, valami megszűnt, valami véget ért.  biztosan te is érzed,azt az erőltetettséget az egészben,ami régen színtiszta szerelem , vágy volt :) szerettelek , és te is engem. most is szeretlek,TÉNYLEG! hééj! nézz rám! tényleg szeretlek ,de már semmi sem olyan, valami megváltozott. lehet ,hogy csak bennem van a hiba.. de ez már rég nem az aminek kellene lennie, ez már rég nem az amibe belekezdtünk, ezt már látszólag sem lehet szerelemnek nevezni :| maximum barátságnak.''-lepergettem az egész jelenetet a fejemben ,de tudtam ,hogy kevés vagyok ,ahhoz hogy elé álljak és elmagyarázzam neki :|
 színészkedjek továbbra is ?
hagyjam hogy sodorjon az ár magával,hitegessem magam ,hogy minden rendben? 

talán azért bántja mindenki Roset és Jacket , mert tudják ,hogy ők nem élhetnek át, egy olyan IGAZ szerelmet ,mint amilyen az övéké volt : )