katasztrófa egy nap ismételten, az eső teljesen szétmosott, a hajam gusztustalan,göndörebb mint szokott.
a megállóban várom a buszt ,magam elé bámulva, letörten,és amikor elnézek oldalra, egy mosolygó arc, vidáman integet nekem.
ott álltál te, és annyira örültél nekem ,mint amennyire már régen akárki is.
érdekelt,hogy mi van velem, hogy mi történt velem.
rég láttál,és azt mondtad hiányzok neked, és el is hittem.
ahogy meséltem,minden szavam magadba szívtad, és teljesen odaadóan figyeltél rám.
nagyon jól esett ,mert már régen kellettem ennyire is valakinek..
régi kedves ismerős
2013.09.17. 16:46 | ~anne | Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.