Miért vonzom mindig a fájdalmat?
Mintha a részem lenne..
Már azt hittem ,kezd elpártolni tőlem,de valahogy mindig rám talál.
Kergetem a boldogságot ,de mindent elrontok.
MINDIG.
Nem vagyok tökéletes közel sem, és mindig mindent elrontok.
Minden boldogság eltűnik,és marad az üres,kopott,visszatérő fáradtság,amely a csontod velejéig hatol.
És jön a mindennapos fájdalom, a fakó világban vánszorogsz,keresve valamit, amit valaha egy kicsit már ízleltél ,de már csak halvány emlékképekben él.
Te csak ott maradsz egyedül,és hagyod ,hogy mardosson a tömény bánat.
tömény bánat
2013.09.16. 20:09 | ~anne | Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://anneelete.blog.hu/api/trackback/id/tr335519065
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
