anne élete :)

Csak egy szürke hétköznap... a gondolataimba merülve,a problémáimon rágódva sétálok hazafele. Amikor beleütközök valamibe.. Egy labda gurult a lábam elé, majdnem felbotlottam benne,elég bosszúsan nyúlok utána. Keresem a gazdáját a tekintetemmel, amikor megpillantom a labda gazdáját. Nem akarok hinni a szememnek, megdörzsölöm, hogy biztosan jól látok-e.. De rá kell jönnöm,hogy nem káprázik a szemem,a valóság megdöbbent. Ott áll előttem az a kisfiú,aki emlékeimben még élt, a gyermekkori legjobb barátom, vele eszeltük ki a legnagyobb csínytevéseket, ő tanított meg fára mászni és a büntetéseket is közösen töltöttük el, vele még az is móka volt. Ott áll nyolcéves valójában, ugyanazzal a cinkos mosollyal az arcán, a csorba csík tejfogaival. De már húsz éve nem hallottam felőle semmit,hiszen elköltöztek tőlünk messzire,de sokszor eszembe jutott, sokszor hiányzott. De ki lehet ez a kisgyermek? A hasonlóság megrémiszt. Talán a fia? Talán megházasodott,született gyermeke és ennyire hasonlít az apjára..? Teljesen a gondolataimba temetkezve ,észre sem vettem ,hogy a kisfiú már messze sétál a  labdájával.. Annyi mindent kérdeztem volna tőle, annyi kérdés cikázott a fejemben, de a sokktól nem bírtam kinyitni a szám, és egy hang sem hagyta el a torkom. Csak álltam ledermedve némán, a távolba bámulva, keresve a gyermekkori lényem,  a barátom, a vidámságom ,ami már rég elveszett valahol..