anne élete :)

tegnap estém,huha.
szóval elmentem a koncertre mandulagyulladással, mit sem törődve semmivel, egyedül csak E.-vel.
barátnőmmel megyek, aki imádja ,hogy A. a pasim,mint mindenki... és nem szereti E.-t.
hangulat fokozódik, telik a terem, én folyamatosan kémleltem a területet, de nem láttam őt, ja és nem mertem nagyon tekintgetni ,mert a végén még észreveszi. 
aztán egyszer csak lekezel a mellettem álló gyerekkel. és jézusom, milyen jól nézett ki...
huuuuuuuuuuuuuuuuuuu.. annyira laza volt,kicsit hipsteres, a haja is édi volt, és azok a hatalmas kék szemek. csak elfelejtkezve magamról bámulta rá, és mosolyogtam,szívből,mert mást nem tudtam csinálni. ő rám néz megy tovább, vissza fordul ,mert nem ismert meg. puszipuszipuszi. iszonyat zavarban voltam ,nemtudom mikor voltam ilyenben utoljára.
aztán persze egész koncert alatt őt fürkésztem, láttam egyszer-kétszer ő is engem ,persze akkor gyors nagy tombolásba kezdtem.
de hát körülötte egy adag, csinos lány csapat, én meg olyan bután éreztem magam. rosszul. átbaszottan.
és akkor már közeledett a vég, mennem kellett a buszra, kimentünk. ránéztem a telómra,volt egy smsem tőle. hogy merre vagyunk,írtam neki ,hogy kint. és meg is jelent, teljes valójában... 
de nem tudtunk igazán beszélgetni,mert egy bandába csapódva sétáltunk.
aztán lemaradtunk, és szabadkozott ,hogy alig volt velem. mondta ,hogy találkozzunk ha van kedvem, nekem meg persze hogy volt.
annyira édes volt erre megcsikizett,átölelt és az arcomra nyomott egy nagypuszit, ami annyira jól esett ,mint rég akármi is. de persze ezt látta a barátnőm, és utánam ordította ,hogy elmondja a pasimnak,A.-nak
de igazából nem érdekelt semmi,annyira jóvolt vele.
most keltem, már írt is.
azt írta ma is találkozhatunk. legszívesebbben azonnal rohannék felé.
de ma A.-val van lebeszélve ,mert ezeréve nem látott... 
de negyedóra múlva indul a buszom én meg még pizsiben, E. ábrándjai között. 
színt kellene vallanom A.-nak.
de olyan gyenge vagyok.
nem akarok menni. 
E. meg nemválaszol.
i'm gonna die.